I hate myself....

- Szia! –mosolyogtam Suga-ra aki éppen akkor jött be a szobába.
- Szia. –mosolygott vissza.
- Mi a baj? –léptem oda hozzá.
- Áh,semmi,csak fáradt vagyok. –mondta.
- Oh,értem. –sütöttem le szemeim.
Suga régóta tetszett nekem. Hiába voltunk barátok,ezt sosem bírtam elfogadni valahol. Ezt csak a barátnőm Tina tudta és én. Minden mozdulata és tette varázslatos volt számomra. Teljesen belehabarodtam ebbe a fiúba,amit Ő pontosan tudott.
Az ágyamra leültem,és olvasgattam,majd gondolkoztam. Amit az ex barátnője Min Ji mondott,rengetegszer eszembe jutott.

„Felesleges utána hajtanod! Ő nem illik hozzád. Ugyan olyan hülye vagy,mint Hoseok!”

Rengetegszer eszembe jutott ez a mondat. De ha Suga-ra néztem,mindig elfeledtem ezen mondatokat,és boldog voltam. Aztán egy perc alatt minden megváltozott bennem.
- Na? Mizu? –nézett rám Suga.
- Ja..semmi…csak gondolkodtam. –néztem rá.
- És min? –nézett rám.
- Amit az ex barátnőd mondott…
- Mégis mit?
- Azt,hogy feleslegesen hajtok utánad,és te nem illesz hozzám. Olyan hülye vagyok mint Hoseok.
- Min Ji-nek mindig igaza volt,és most is igaza volt…-és ebben a percben összetörtem.
- Szóval igazat adsz neki…-kezdtek el könnyek gyűlni a szemembe.
- Mivel igaz,így…-nézett rám,és kezével közeledett.
Én felálltam,és mély levegőket vettem. Suga érthetetlen szemekkel nézett rám,és szinte sajnálatot éreztem. Ez nagyon fájt. A legjobb haverom,és mégis így elutasít.
Pontosan tudja,hogy mit érzek iránta. Tudatosan játszotta el ezt velem. Gondosan tönkretett.
Suga nézett rám,majd én a pulcsimat magamra véve elhagytam a szobát,hogy szobatársam a könnyeimet ne lássa.
Szememből a könnyek,mint apró kis csermely folyt,és kék ingem áztatta. A könnyeim az szívemet apró darabokra szakították,és a lelkembe mély sebet égettek. Mit sem törődve a másik két lakótársammal mentem a park felé. Az eső zuhogott. Pontosan leírta most azt,ami belül zajlott le bennem. Az ég dörgött,és villámlott. Én mégis a park padján összekucorogva sírtam. Egyszerűen nem fogja fel Suga,hogy mennyire szeretem. Nem fogja fel,hogy nekem szeretet hiányom volt,mindig is,és erre beszól és összetör.
Az eget egyre sötétebb felhők kezdték ellepni,majd a villám egyre közelebb került hozzám. Éreztem ahogy a szívem megszakad és lezuhan a mélybe. A könnyeim untalanul folytak,és a testem remegett. Fáztam,és a hideg rázott. Majd amikor a szívem milliónyi darabkákra esett,abban a percben semmire nem emlékszem,csak egy hosszú kék folyósóra. 

 Lépteim lassúak voltak a lépcsőn,és nem akartam lemenni,mert még mindig arra gondoltam,hogy Suga mit mondott. Kihasznált,eldobott,és hazudott. Minden egyes szava hazugság volt,és én vakon elhittem. Aztán hiába akartam a lépcsőn tovább menni,nem engedtek. Az angyalok elállták utam és egy fekete kar fogta meg remegő karom,majd visszarántott,és amikor felkeltem a kórházban ébredtem.
- Moon! Mi a fenéért? –nézett rám szobatársam Mimi hatalmas kisírt szemekkel.
- Nincs miért élnem,Drágám. –nyögtem a szavakat.
A fejem fáj,a végtagjaim remegtek,és csak kegyetlen fájdalmat éreztem. Mind a testemben,mind a lelkemben,amit feldaraboltak,és a szívem pedig Isten tudja,hogy hol van. De annyit igen,hogy lent a mélyben,a sötétségben,bezárva a szomorúság cellájába,ahonnan nehezen ám,de ki fog jutni,ha lesz elég ereje a lelkemnek,összeépíteni egy várfalat,amit senki nem fog tudni lebontani.

The love letter

- Mimi! –halottad meg az egyik lakótársad hangját.
- Hm…? –leballagtál a lépcsőn egy nagy törölközőbe csavarva.
- Kaptál levelet! –mosolygott rád YoungJae.
- Levelet? Én? –néztél rá,nagy szemekkel.
- Nem az én nevem áll rajta. –nyomta kezedbe a borítékot és mosolyogva eltűnt.
Érthetetlenül bontogattad ki a borítékot,és levetetted magad a kanapéra. Mikor kibontottad a borítékot ismerős parfüm illata csapta meg orrod. A levelet kihajtogattad,s elkezdted olvasni.

„Kedves Mimi Baba! J
Napok óta fogalmazom,e kis levelet,hogy bebizonyítsam mennyire szeretlek! ♥ A veled töltött idő,számomra nagyon sokat jelent. Remélem,hogy mindig mellettem leszel,Drága Csillag! Puszil: BOALPEZ”

Ledöbbentél. Nem tudtad ki az,és ez bosszantott,de egyben jól is esett,hiszen nem minden nap kap az ember ilyen cuki levelet. Összehívtad a fiúkat,de Zelo nem volt otthon.
A kanapéra álltál,így felkeltetted mindenki figyelmét,hiszen a fiúkat jobban érdekelte a levél tartalma,mint Te.
- Fiúk! Nem tudom ki az a humor madár,aki írogat nekem,de jobb lesz ha elmondjátok ki mit tud a levél szerzőjéről,hon létéről. –fontad mellkasod előtt össze karodat.
- Hidd el,hogy nem én voltam! –tette fel kezeit Himchan.
- Valahogy gondoltam,hiszen nem vagy annyira hülye,hogy a csajod miattam dobd. Akkor ki az? Yongguk? –néztél az előtted ülő fiúra,aki láthatóan élvezte,hogy forr benned a méreg.
- Hidd el,hogy pisisekkel nem kezdek ki! –mosolygott rád mindent tudóan.
- Fulladj meg Yongguk,fulladj meg. –grimaszoltál.
- Nem én voltam! –tette fel kezei YongJae.
- Akkor vagy Daehyun,vagy JongUp vagy Zelo. –mosolyogtál.
- Zelo! –vágta rá JongUp.
- A munka mellett esélye sincs velem foglalkozni. Meg egy taknyos zsiráf mit akarhat tőlem? –néztél JongUp-ra.
- Mit? Mit? Szerinted mit? Hát kapcsolatot te eszes! –fogta a fejét YongJae.
- Össze akarjátok hozni Zeloval,mikor én írtam a levelet? –emelte fel a hangját Daehyun.
- Te voltál? –pislogtál nagyokat.
Daehyun választ sem adva rohant el,és a fiúk bambán néztek rád. A napodat azzal töltötted,hogy megpróbáltál Daehyun-al beszélni,de nem engedte. Aztán abbahagytad a próbálkozást,és a szobádban a zenét üvöltetted. Aztán eljött az est. Hétvége van és az emberek többsége ilyenkor bulizik,míg Te csak otthon olvastál egy könyvet. Yongguk belépett szobád ajtaján kezében egy újabb levéllel. Se szó,se beszéd letette az éjjeli szekrényedre a kis borítékot,és kiment. A könyvet,egy nagy sóhaj közepette letetted a kezedből,majd az ágyon feljebb csúsztál,és hátad a háttámlának döntötted,s a borítékot kezdted el bontogatni. Vékony kis ujjaid gyorsan kiszabadították a papírost a boríték fogságából,s olvashattad is a neked címzett levelet.

 

„Kedves Mimi! J

A délelőttöd,halottam rosszul sült el,az én hibámból. Sajnálom. Remélem megbocsátasz nekem. Nem akartam rádharagítani Daehyun-t,de tudod milyen önfejű. Nos,tudom,hogy kíváncsi vagy ki lehetek. Ezért megmutatom magam. Gyere el a régi szórakozó helyre,ami a plázától nem messze van. Ott leszek a negyedik bokszban.

Puszil,ölel és vár: BOALPEZ!”

A levél olvasása után,a szíved eszeveszettül kalimpált. Elkezdtél felöltözni,valami normálisabb ruhába,mint egy melegítő és egy hatalmas póló. A hajad felkötötted,és lementél a nappaliba.
- Hová a séta Kisasszony? –halottad meg Zelo hangját.
- Parancsolsz? –fordultál meg tengelyed körül.
- Azt kérdeztem,hová mész!
- Ja..öhm..valahová! –nem jutott semmi értelmes kifogás az eszedbe.
- Elkísérhetlek? –nézett rád nagy szemekkel.
- Ott az asztalon egy halom papír,ami rád vár. Tudom,hogy segíteni akarsz,de neked munkáddal kell foglalkozni! –simogattad meg az előtted álló fiúnak a karját.
- Kérlek Mimi! –nézett le rád hatalmas szemekkel.
- Na jó,gyere! –mosolyogtál,és együtt elindultatok.
Zelo zsebre vágta a kezeit,és Te a pulcsid zsebébe rejtetted kis kacsód. Így mentetek a sötét utcán,amit csak az utca pislákoló lámpái világítottak meg. Végül,30 perces séta után,elérkeztetek a szórakozó helyre. Zelo elment mosdóba mert állítólagosan „fáj a feje”. Puszit adva arcára útjára engedted,s addig rendeltél két wiskeyt. Amikor a pultos kezedbe adta a poharakat benne a finom itókával a kezedben a negyedik bokszhoz mentél,ahol a kék kanapén nem más ült mint Zelo.
Nem tudtad eltalálni,hogy Ő az,vagy csak puszta heccből ült le oda. Letetted a fából készült körasztalra a két poharat,és Zelo mosolyogva elvette az egyiket és maga elé húzta. Helyet foglaltál vele szemben,és nem mertél ránézni. Félelmetes csend állt be közétek. Csak a zene szólt,amit a DJ zengetett,de sem Te,sem a „vendéged” nem szólalt meg. Kisvártatva Zelo bedobta a törölközőt. Felállt,majd kezed megfogva felállított,s az oszlopnak döntve tapadt ajkaidra. Ajkainak lágy és mámorba ejtő mozgása szívedet heves dobogtatásra idézte,s lábaid felmondták volna a szolgálatot eme csodás érzés miatt,de egy erős kar megtartott. Zelo keze a derekadon,míg a másik a Te kacsód keresi,s mikor megtalálja ujjaitokat összekulcsolja,s ajkait egy pillanatra sem elvéve a tiédtől. A levegő hiány pedig nagy úr,s közbeszólt. Zelo lassan elvált tőled,és Te csak pislogtál fel rá. Szóval Ő az. Zelo az,aki szeret,és szívét adja neked. Zelo elmosolyodott,ahogy látta meglepett,ámbár a csóktól kipirult arcod.
- Szóval Te voltál az. –nyögted ki nagy nehezen.
- Remélem nem okoztam csalódást Csillagom! –tűrte el szemedből a kóbor hajtincset.
- Sosem okoztál nekem fájdalmat! –ölelted meg szerelmed,és halottad fejedben szerelmed szívének heves dobogását. Elmosolyodtál és az egész estéteket egymásnak szántátok.

 

~Remélem Domi ez is tetszett! J És még egyszer elnézést,hogy ennyit várattalak >< Szörnyen érzem magam ez miatt >< Sorry Dongsaeng! ♥ ~

Secret Desire

A napod nagyon kellemesen telt. A barátaiddal jól szórakoztál. Ám,egy percben rossz előérzeted támadt.
- Mi a baj Mimi? –ment oda az egyik barátod.
- Rossz előérzetem van. –ültél le az egyik székre.
- Hívjam valamelyik fiút? –kérdezte aggódva a barátnőd,és te falfehér voltál már.
- Hagyd csak. Átmegyek inkább a bátyámhoz. –mondtad,és elindultál.
A bátyád,nem más mint a maffia feje Kim Nam Joon. Utálod,mert mindig napszemüveget hord,és azért is,mert miatta kerültél össze 6 vadidegen fiúval. Amikor „hazaértél” berúgtad az ajtót és a szíved eszeveszett ütemben vert. Aztán az ajtó újra kivágódott,de ezúttal egy lihegő Hoseok-ot pillantottál meg.
- Mi a baj Hope? –állt fel a kanapéról bátyád és hangjában félelmet éreztél.
- Suga! –nem értetted sem Te sem pedig NamJoon,hogy mit ért ezalatt a lihegő ajtóban álló fiú.
- Hoseok,mondd el hamar! –ideges lettél,mert Suga közel állt a szívedhez.
- Suga,megbolondult. A neved hajtogatta,és nem nyugszik le! JungKook-t is kiosztotta,mint tortát a gyerekek között! –hadarta el Hoseok.
- Elmegyek hozzá! –indultál meg Hoseok felé,de bátyád karodat elkapta.
- Megőrültél? –nézett rád.
- Nem,de nem hagyom,hogy a barátom,kárt tegye magában! –rántottál egyet karodon,és Hoseok utadat nem állva engedett ki az ajtón.
Taxit hívtál,és beszálltál. Egyből a megadott címre vitt,és a kocsiajtón szinte úgy estél ki. A ház előtt állva láttad,hogy Suga szobájában a csillár már nincs meg,s a villanykörte is csak lifeg fent. Szíved torkodban dobogott. Felrohantál a lépcsőn,és benyitottál. Bent maga a káosz volt. Az asztal lába kitörve,s a székek huzata széttépkedve. Az alkohol áztatta a padlót,és a fehér szőnyegen vörös folt. Vér. Suga vére. Hatalmas sóhaj közepette az emeletre rohantál,és Suga szobájába benyitva láttad meg Suga lelkiállapotának harcmezejét. A tükör üvegei a földön,és Suga véres inge szívedet összeszorította. Nagyot nyeltél,és Suga hörgését halottad. Érezted a vér illatát a helyiségben és Suga lihegését halottad csak.
Óvatos léptekkel közeledtél felé,s az ablak szilánkjait kerülgetve próbáltál eljutni ahhoz a fiúhoz,akinek lelke romokban hever. Leguggoltál mellé,és a félelmed miatt alig bírtál megszólalni. Ezt legyőzve szólítottad meg azt a fiút,akit szeretsz.
- Suga! –nagy levegőt vettél,és karoddal átfontad a fiú nyakát.
- Sajnálom Mimi! –sóhajtott Suga.
- Nem értelek! Miért tetted ezt? –fejed vállára helyezted,és érezted,ahogy megrezdül alattad a fiú.
- Amikor megláttalak Zeloval,kint a szurkoló táborban,és megölelt,egy világ omlott bennem össze. Féltem és félek si,hogy elveszítelek,csak azért mert gyáva voltam.
- Miért lennél gyáva? És Zelo meg köztem nincs semmi. Haverok vagyunk,és kész. Te is tudod nagyon jól. –magyaráztad nyugodt hangnemben.
- Mert nem mondtam el valamit.
- Akkor most tedd meg.
- Emlékszel,mikor baleseted volt egy rablásnál?
- Igen.
- Akkor kórházba kerültél,és az az én hibám volt. Féltettelek,túlságosan is,és ez miatt kerültél kórházba. 2 napig voltál kómában,és minden egyes napomat a kórházban töltöttem melletted. NamJoon sokszor hajtogatta azt,hogy felkelsz,nem kell itt lennem,de nem akartam elmenni mellőled,aztán felkeltél,és….
- És utána lettél velem bunkó. –fejezted be a mondatát.
- Igen. –tette tenyereit térdeire.
- A féltékenység miatt voltál velem csak ilyen…
- Mert sz-sz-szere –egy hatalmas sóhaj hagyta el ajkait és végül kinyögte. –Szeretlek! –ez a szó mindent eldöntött benned.
Be mered neki vallani,hogy szereted,és az,hogy Ő mondta ki előbb,felemelő érzéssel töltött el.
Suga-t a földről felsegítetted,s karjaid közé zártad az általa okozott károk miatt sebesült testét,és szorosan bújtál hozzá. Suga egy leheletnyi távolságra eltolt magától,és ajkait tiédre tapasztotta. Pilláid lehunyva élvezted véres ajkainak mozgását a tiéden,és érezted,hogy nagy tenyerei lecsúsztak hátadról,csípődre,s ott pihengetve csókolt. Csókját viszonoztad,és a levegőhiány miatt elváltatok egymástól.
- Szeretlek Suga! –adtál ajkaira egy puszit.
- Szeretlek Mimi! –mosolygott,és ölelkezve ringatott a szobája közepén.

~Remélem Dominika,hogy ez a történet is tetszett. Bocsi a késésért,de amint mondtam a betegség lekészít,a családom pedig huh...fárasztó. De meghoztam neked,mert a szerelem mindennél erősebb! :) ♥ ~

Friendship With Extras

A reggeled azzal telt a munkahelyeden,hogy rohangáltál,mint pók a falon. De egy tudat vígasztalt csak. JongUp,a legjobb barátod,este elvisz egy tánc párbajra. Imádsz táncolni,és JongUp különös képp,szeret veled táncolni. Végre 2 óra. Lejárt a munkaidőd. Elköszöntél a főnöködtől,és hazagyalogoltál. A nap melege elviselhetetlen volt,és a lágy szellő jól esett. Mikor hazaértél,és beléptél jó kis hideg lakásba hatalmas sóhaj hagyta el ajkaid. Ledobtad táskás a kanapéra,és elmentél zuhanyozni. Élvezted,hogy a jó kis langyos víz,lemossa rólad a napi fáradtságot. Kicsoszogtál a zuhanykabinból,és egy törölközőbe csavartad felfrissült tested. A konyhába mentél,és hasad törölgetted,majd hagytad,hogy hadd száradjon,és kávét főztél. Csengetett valaki. Az ajtóhoz mentél,és JongUp-t láttad meg. Kinyitottad az ajtót,és barátod zsebre tett kézzel ált előtted. Baseball sapkája fejébe húzva,és laza ruhája is csak rá vallt.
- Szia Baba! –adott arcodra egy puszit.
- Szia Oppa. –mosolyogtál és beengedted szerény hajlékodba. –Mi járatban? –néztél rá.
- Csak akartam szólni,hogy a mai tánc párbajt lemondták! –sütötte le szemeit a fiú.
- De…-nem jutottál szóhoz.
- Sajnálom Mimi. –próbált meg megölelni,de ellent álltál. –Haragszol? –nézett rád,könyörgő szemekkel.
- Nem…-sóhajtottál.
Nem az Ő hibája. Ezt Te is tudod. Megkínáltad kávéval,amit Ő félve,de elfogyasztott. Agyaltál,hogy mit csinálj este. A tánc lefújva,akkor valami más elfoglaltságot kell kitalálnod.
- Min agyalsz? –csípte meg oldalad Up.
- Csak azon,hogy mit csináljak este! –néztél JongUp-ra.
- Nekem van egy két jó ötletem…-mondta sejtelmesen.
- Ha akkor köhögd ki szépen! –mosolyogtál rá.
- Mondjuk elmegyünk mozizni? Sétálni?
- Séta az nem ártana. –nyújtózkodtál.
- A Han folyó partján?
- Ot hűvös van,szóval mehetünk! –ropogtattad ki ujjaid,és barátod elment,mert dolga volt.
Te a szobádba mentél,és elkezdtél készülődni. JongUp kedvenc parfümjével fújtad be magad.

Mikor készen lettél a sminkkel is,csengettek. Lerohantál,és ajtót nyitottál.
- JongUp Oppa! –ugrottál nyakába,és ölelgetted.
- Szia Mimi Baba! –ölelgetett és arcodra egy puszit lehelt. – Mehetünk? –nézett rád.
Bólinttál,és elindultatok. Az est leple leszállt a városra,és JongUp.al a Han folyó partjára értetek. Lassan lépkedtél,és nézted a csillagos eget,ahogy a hold megvilágította barátod arcát,és a tiéd. Egy nagy fa árnyékában JongUp megállt. Ránéztél,hogy miért nem mozdul. JongUp a fához ment,és felmászott rá.
- Mit akarsz te a fán? –néztél rá.
- Valamit! –mosolygott,és valamit leszakított,majd leugrott hozzád.
Hatalmas szemekkel néztél rá,és figyelted,ahogy a fa virágait összefűzi. Egy kis fehér koszorút csinált neked. Fejedre tette,s mosolygott rád.

- Édes vagy így. –mosolygott rád.
- Kamsa Oppa. –néztél rá ragyogó szemekkel.
- Mimi…-kezdte el cipőjével feltúrni a homokot.
- Igen? –néztél rá.
- Szeretnék mondani neked valamit! –keze óvatosan megfogta e tiéd.
Nem mertél megszólalni. JongUp egyre közelebb hajolt hozzád,míg ajkaitok össze nem forrt. Szemeid hatalmasra nyíltak és bizonytalanul de viszonoztad csókját. Karjaid nyaka köré fontad,és érzeted Oppad lágy kezeit derekad körül. Pilláid lehunytad és élvezted,a gyengéd,de mégis szenvedélyes csókot.
Elváltatok egymástól a levegő hiány végett,és elvesztél tekintetében.
- Szeretlek Mimi! –ölelt meg,és te visszaöleltél.
- Szeretlek Oppa! –bújtál hozzá,akárcsak egy kiscica.
Az est programja,nem volt más,mint a szenvedélyes csókcsata és a szenvedélyes szeretkezés. Reggel álmosan ébredtél szerelmed karjaiban.
- Jó reggelt Picúrka! –adott ajkadra egy puszit.
- Jó reggelt Oppa! –mosolyogtál.
- Szeretlek! –mosolygott rád.
- Én is. –bújtál hozzá.
Az életeteket,2 év után törvényesen is összekötöttétek. A nászút Franciaországban est programja,nem volt más,mint a hosszú és szenvedélyes csók a hálószobában,és a szenvedélyes szeretkezés,amivel kifejeztétek egymás iránt a szereteteteket.
Reggel álmosan keltél szerelmed karjaiban. Ő már fent volt,és arcod figyelte.
volt. Minden egyes vele töltött időd,életed legszebb perce volt.

Remélem Dominika tetszett az OS. J Máskor is írok,ha esetleg szeretnéd! ><