The love letter

- Mimi! –halottad meg az egyik lakótársad hangját.
- Hm…? –leballagtál a lépcsőn egy nagy törölközőbe csavarva.
- Kaptál levelet! –mosolygott rád YoungJae.
- Levelet? Én? –néztél rá,nagy szemekkel.
- Nem az én nevem áll rajta. –nyomta kezedbe a borítékot és mosolyogva eltűnt.
Érthetetlenül bontogattad ki a borítékot,és levetetted magad a kanapéra. Mikor kibontottad a borítékot ismerős parfüm illata csapta meg orrod. A levelet kihajtogattad,s elkezdted olvasni.

„Kedves Mimi Baba! J
Napok óta fogalmazom,e kis levelet,hogy bebizonyítsam mennyire szeretlek! ♥ A veled töltött idő,számomra nagyon sokat jelent. Remélem,hogy mindig mellettem leszel,Drága Csillag! Puszil: BOALPEZ”

Ledöbbentél. Nem tudtad ki az,és ez bosszantott,de egyben jól is esett,hiszen nem minden nap kap az ember ilyen cuki levelet. Összehívtad a fiúkat,de Zelo nem volt otthon.
A kanapéra álltál,így felkeltetted mindenki figyelmét,hiszen a fiúkat jobban érdekelte a levél tartalma,mint Te.
- Fiúk! Nem tudom ki az a humor madár,aki írogat nekem,de jobb lesz ha elmondjátok ki mit tud a levél szerzőjéről,hon létéről. –fontad mellkasod előtt össze karodat.
- Hidd el,hogy nem én voltam! –tette fel kezeit Himchan.
- Valahogy gondoltam,hiszen nem vagy annyira hülye,hogy a csajod miattam dobd. Akkor ki az? Yongguk? –néztél az előtted ülő fiúra,aki láthatóan élvezte,hogy forr benned a méreg.
- Hidd el,hogy pisisekkel nem kezdek ki! –mosolygott rád mindent tudóan.
- Fulladj meg Yongguk,fulladj meg. –grimaszoltál.
- Nem én voltam! –tette fel kezei YongJae.
- Akkor vagy Daehyun,vagy JongUp vagy Zelo. –mosolyogtál.
- Zelo! –vágta rá JongUp.
- A munka mellett esélye sincs velem foglalkozni. Meg egy taknyos zsiráf mit akarhat tőlem? –néztél JongUp-ra.
- Mit? Mit? Szerinted mit? Hát kapcsolatot te eszes! –fogta a fejét YongJae.
- Össze akarjátok hozni Zeloval,mikor én írtam a levelet? –emelte fel a hangját Daehyun.
- Te voltál? –pislogtál nagyokat.
Daehyun választ sem adva rohant el,és a fiúk bambán néztek rád. A napodat azzal töltötted,hogy megpróbáltál Daehyun-al beszélni,de nem engedte. Aztán abbahagytad a próbálkozást,és a szobádban a zenét üvöltetted. Aztán eljött az est. Hétvége van és az emberek többsége ilyenkor bulizik,míg Te csak otthon olvastál egy könyvet. Yongguk belépett szobád ajtaján kezében egy újabb levéllel. Se szó,se beszéd letette az éjjeli szekrényedre a kis borítékot,és kiment. A könyvet,egy nagy sóhaj közepette letetted a kezedből,majd az ágyon feljebb csúsztál,és hátad a háttámlának döntötted,s a borítékot kezdted el bontogatni. Vékony kis ujjaid gyorsan kiszabadították a papírost a boríték fogságából,s olvashattad is a neked címzett levelet.

 

„Kedves Mimi! J

A délelőttöd,halottam rosszul sült el,az én hibámból. Sajnálom. Remélem megbocsátasz nekem. Nem akartam rádharagítani Daehyun-t,de tudod milyen önfejű. Nos,tudom,hogy kíváncsi vagy ki lehetek. Ezért megmutatom magam. Gyere el a régi szórakozó helyre,ami a plázától nem messze van. Ott leszek a negyedik bokszban.

Puszil,ölel és vár: BOALPEZ!”

A levél olvasása után,a szíved eszeveszettül kalimpált. Elkezdtél felöltözni,valami normálisabb ruhába,mint egy melegítő és egy hatalmas póló. A hajad felkötötted,és lementél a nappaliba.
- Hová a séta Kisasszony? –halottad meg Zelo hangját.
- Parancsolsz? –fordultál meg tengelyed körül.
- Azt kérdeztem,hová mész!
- Ja..öhm..valahová! –nem jutott semmi értelmes kifogás az eszedbe.
- Elkísérhetlek? –nézett rád nagy szemekkel.
- Ott az asztalon egy halom papír,ami rád vár. Tudom,hogy segíteni akarsz,de neked munkáddal kell foglalkozni! –simogattad meg az előtted álló fiúnak a karját.
- Kérlek Mimi! –nézett le rád hatalmas szemekkel.
- Na jó,gyere! –mosolyogtál,és együtt elindultatok.
Zelo zsebre vágta a kezeit,és Te a pulcsid zsebébe rejtetted kis kacsód. Így mentetek a sötét utcán,amit csak az utca pislákoló lámpái világítottak meg. Végül,30 perces séta után,elérkeztetek a szórakozó helyre. Zelo elment mosdóba mert állítólagosan „fáj a feje”. Puszit adva arcára útjára engedted,s addig rendeltél két wiskeyt. Amikor a pultos kezedbe adta a poharakat benne a finom itókával a kezedben a negyedik bokszhoz mentél,ahol a kék kanapén nem más ült mint Zelo.
Nem tudtad eltalálni,hogy Ő az,vagy csak puszta heccből ült le oda. Letetted a fából készült körasztalra a két poharat,és Zelo mosolyogva elvette az egyiket és maga elé húzta. Helyet foglaltál vele szemben,és nem mertél ránézni. Félelmetes csend állt be közétek. Csak a zene szólt,amit a DJ zengetett,de sem Te,sem a „vendéged” nem szólalt meg. Kisvártatva Zelo bedobta a törölközőt. Felállt,majd kezed megfogva felállított,s az oszlopnak döntve tapadt ajkaidra. Ajkainak lágy és mámorba ejtő mozgása szívedet heves dobogtatásra idézte,s lábaid felmondták volna a szolgálatot eme csodás érzés miatt,de egy erős kar megtartott. Zelo keze a derekadon,míg a másik a Te kacsód keresi,s mikor megtalálja ujjaitokat összekulcsolja,s ajkait egy pillanatra sem elvéve a tiédtől. A levegő hiány pedig nagy úr,s közbeszólt. Zelo lassan elvált tőled,és Te csak pislogtál fel rá. Szóval Ő az. Zelo az,aki szeret,és szívét adja neked. Zelo elmosolyodott,ahogy látta meglepett,ámbár a csóktól kipirult arcod.
- Szóval Te voltál az. –nyögted ki nagy nehezen.
- Remélem nem okoztam csalódást Csillagom! –tűrte el szemedből a kóbor hajtincset.
- Sosem okoztál nekem fájdalmat! –ölelted meg szerelmed,és halottad fejedben szerelmed szívének heves dobogását. Elmosolyodtál és az egész estéteket egymásnak szántátok.

 

~Remélem Domi ez is tetszett! J És még egyszer elnézést,hogy ennyit várattalak >< Szörnyen érzem magam ez miatt >< Sorry Dongsaeng! ♥ ~