Secret Desire

A napod nagyon kellemesen telt. A barátaiddal jól szórakoztál. Ám,egy percben rossz előérzeted támadt.
- Mi a baj Mimi? –ment oda az egyik barátod.
- Rossz előérzetem van. –ültél le az egyik székre.
- Hívjam valamelyik fiút? –kérdezte aggódva a barátnőd,és te falfehér voltál már.
- Hagyd csak. Átmegyek inkább a bátyámhoz. –mondtad,és elindultál.
A bátyád,nem más mint a maffia feje Kim Nam Joon. Utálod,mert mindig napszemüveget hord,és azért is,mert miatta kerültél össze 6 vadidegen fiúval. Amikor „hazaértél” berúgtad az ajtót és a szíved eszeveszett ütemben vert. Aztán az ajtó újra kivágódott,de ezúttal egy lihegő Hoseok-ot pillantottál meg.
- Mi a baj Hope? –állt fel a kanapéról bátyád és hangjában félelmet éreztél.
- Suga! –nem értetted sem Te sem pedig NamJoon,hogy mit ért ezalatt a lihegő ajtóban álló fiú.
- Hoseok,mondd el hamar! –ideges lettél,mert Suga közel állt a szívedhez.
- Suga,megbolondult. A neved hajtogatta,és nem nyugszik le! JungKook-t is kiosztotta,mint tortát a gyerekek között! –hadarta el Hoseok.
- Elmegyek hozzá! –indultál meg Hoseok felé,de bátyád karodat elkapta.
- Megőrültél? –nézett rád.
- Nem,de nem hagyom,hogy a barátom,kárt tegye magában! –rántottál egyet karodon,és Hoseok utadat nem állva engedett ki az ajtón.
Taxit hívtál,és beszálltál. Egyből a megadott címre vitt,és a kocsiajtón szinte úgy estél ki. A ház előtt állva láttad,hogy Suga szobájában a csillár már nincs meg,s a villanykörte is csak lifeg fent. Szíved torkodban dobogott. Felrohantál a lépcsőn,és benyitottál. Bent maga a káosz volt. Az asztal lába kitörve,s a székek huzata széttépkedve. Az alkohol áztatta a padlót,és a fehér szőnyegen vörös folt. Vér. Suga vére. Hatalmas sóhaj közepette az emeletre rohantál,és Suga szobájába benyitva láttad meg Suga lelkiállapotának harcmezejét. A tükör üvegei a földön,és Suga véres inge szívedet összeszorította. Nagyot nyeltél,és Suga hörgését halottad. Érezted a vér illatát a helyiségben és Suga lihegését halottad csak.
Óvatos léptekkel közeledtél felé,s az ablak szilánkjait kerülgetve próbáltál eljutni ahhoz a fiúhoz,akinek lelke romokban hever. Leguggoltál mellé,és a félelmed miatt alig bírtál megszólalni. Ezt legyőzve szólítottad meg azt a fiút,akit szeretsz.
- Suga! –nagy levegőt vettél,és karoddal átfontad a fiú nyakát.
- Sajnálom Mimi! –sóhajtott Suga.
- Nem értelek! Miért tetted ezt? –fejed vállára helyezted,és érezted,ahogy megrezdül alattad a fiú.
- Amikor megláttalak Zeloval,kint a szurkoló táborban,és megölelt,egy világ omlott bennem össze. Féltem és félek si,hogy elveszítelek,csak azért mert gyáva voltam.
- Miért lennél gyáva? És Zelo meg köztem nincs semmi. Haverok vagyunk,és kész. Te is tudod nagyon jól. –magyaráztad nyugodt hangnemben.
- Mert nem mondtam el valamit.
- Akkor most tedd meg.
- Emlékszel,mikor baleseted volt egy rablásnál?
- Igen.
- Akkor kórházba kerültél,és az az én hibám volt. Féltettelek,túlságosan is,és ez miatt kerültél kórházba. 2 napig voltál kómában,és minden egyes napomat a kórházban töltöttem melletted. NamJoon sokszor hajtogatta azt,hogy felkelsz,nem kell itt lennem,de nem akartam elmenni mellőled,aztán felkeltél,és….
- És utána lettél velem bunkó. –fejezted be a mondatát.
- Igen. –tette tenyereit térdeire.
- A féltékenység miatt voltál velem csak ilyen…
- Mert sz-sz-szere –egy hatalmas sóhaj hagyta el ajkait és végül kinyögte. –Szeretlek! –ez a szó mindent eldöntött benned.
Be mered neki vallani,hogy szereted,és az,hogy Ő mondta ki előbb,felemelő érzéssel töltött el.
Suga-t a földről felsegítetted,s karjaid közé zártad az általa okozott károk miatt sebesült testét,és szorosan bújtál hozzá. Suga egy leheletnyi távolságra eltolt magától,és ajkait tiédre tapasztotta. Pilláid lehunyva élvezted véres ajkainak mozgását a tiéden,és érezted,hogy nagy tenyerei lecsúsztak hátadról,csípődre,s ott pihengetve csókolt. Csókját viszonoztad,és a levegőhiány miatt elváltatok egymástól.
- Szeretlek Suga! –adtál ajkaira egy puszit.
- Szeretlek Mimi! –mosolygott,és ölelkezve ringatott a szobája közepén.

~Remélem Dominika,hogy ez a történet is tetszett. Bocsi a késésért,de amint mondtam a betegség lekészít,a családom pedig huh...fárasztó. De meghoztam neked,mert a szerelem mindennél erősebb! :) ♥ ~