I hate myself....

- Szia! –mosolyogtam Suga-ra aki éppen akkor jött be a szobába.
- Szia. –mosolygott vissza.
- Mi a baj? –léptem oda hozzá.
- Áh,semmi,csak fáradt vagyok. –mondta.
- Oh,értem. –sütöttem le szemeim.
Suga régóta tetszett nekem. Hiába voltunk barátok,ezt sosem bírtam elfogadni valahol. Ezt csak a barátnőm Tina tudta és én. Minden mozdulata és tette varázslatos volt számomra. Teljesen belehabarodtam ebbe a fiúba,amit Ő pontosan tudott.
Az ágyamra leültem,és olvasgattam,majd gondolkoztam. Amit az ex barátnője Min Ji mondott,rengetegszer eszembe jutott.

„Felesleges utána hajtanod! Ő nem illik hozzád. Ugyan olyan hülye vagy,mint Hoseok!”

Rengetegszer eszembe jutott ez a mondat. De ha Suga-ra néztem,mindig elfeledtem ezen mondatokat,és boldog voltam. Aztán egy perc alatt minden megváltozott bennem.
- Na? Mizu? –nézett rám Suga.
- Ja..semmi…csak gondolkodtam. –néztem rá.
- És min? –nézett rám.
- Amit az ex barátnőd mondott…
- Mégis mit?
- Azt,hogy feleslegesen hajtok utánad,és te nem illesz hozzám. Olyan hülye vagyok mint Hoseok.
- Min Ji-nek mindig igaza volt,és most is igaza volt…-és ebben a percben összetörtem.
- Szóval igazat adsz neki…-kezdtek el könnyek gyűlni a szemembe.
- Mivel igaz,így…-nézett rám,és kezével közeledett.
Én felálltam,és mély levegőket vettem. Suga érthetetlen szemekkel nézett rám,és szinte sajnálatot éreztem. Ez nagyon fájt. A legjobb haverom,és mégis így elutasít.
Pontosan tudja,hogy mit érzek iránta. Tudatosan játszotta el ezt velem. Gondosan tönkretett.
Suga nézett rám,majd én a pulcsimat magamra véve elhagytam a szobát,hogy szobatársam a könnyeimet ne lássa.
Szememből a könnyek,mint apró kis csermely folyt,és kék ingem áztatta. A könnyeim az szívemet apró darabokra szakították,és a lelkembe mély sebet égettek. Mit sem törődve a másik két lakótársammal mentem a park felé. Az eső zuhogott. Pontosan leírta most azt,ami belül zajlott le bennem. Az ég dörgött,és villámlott. Én mégis a park padján összekucorogva sírtam. Egyszerűen nem fogja fel Suga,hogy mennyire szeretem. Nem fogja fel,hogy nekem szeretet hiányom volt,mindig is,és erre beszól és összetör.
Az eget egyre sötétebb felhők kezdték ellepni,majd a villám egyre közelebb került hozzám. Éreztem ahogy a szívem megszakad és lezuhan a mélybe. A könnyeim untalanul folytak,és a testem remegett. Fáztam,és a hideg rázott. Majd amikor a szívem milliónyi darabkákra esett,abban a percben semmire nem emlékszem,csak egy hosszú kék folyósóra. 

 Lépteim lassúak voltak a lépcsőn,és nem akartam lemenni,mert még mindig arra gondoltam,hogy Suga mit mondott. Kihasznált,eldobott,és hazudott. Minden egyes szava hazugság volt,és én vakon elhittem. Aztán hiába akartam a lépcsőn tovább menni,nem engedtek. Az angyalok elállták utam és egy fekete kar fogta meg remegő karom,majd visszarántott,és amikor felkeltem a kórházban ébredtem.
- Moon! Mi a fenéért? –nézett rám szobatársam Mimi hatalmas kisírt szemekkel.
- Nincs miért élnem,Drágám. –nyögtem a szavakat.
A fejem fáj,a végtagjaim remegtek,és csak kegyetlen fájdalmat éreztem. Mind a testemben,mind a lelkemben,amit feldaraboltak,és a szívem pedig Isten tudja,hogy hol van. De annyit igen,hogy lent a mélyben,a sötétségben,bezárva a szomorúság cellájába,ahonnan nehezen ám,de ki fog jutni,ha lesz elég ereje a lelkemnek,összeépíteni egy várfalat,amit senki nem fog tudni lebontani.

The love letter

- Mimi! –halottad meg az egyik lakótársad hangját.
- Hm…? –leballagtál a lépcsőn egy nagy törölközőbe csavarva.
- Kaptál levelet! –mosolygott rád YoungJae.
- Levelet? Én? –néztél rá,nagy szemekkel.
- Nem az én nevem áll rajta. –nyomta kezedbe a borítékot és mosolyogva eltűnt.
Érthetetlenül bontogattad ki a borítékot,és levetetted magad a kanapéra. Mikor kibontottad a borítékot ismerős parfüm illata csapta meg orrod. A levelet kihajtogattad,s elkezdted olvasni.

„Kedves Mimi Baba! J
Napok óta fogalmazom,e kis levelet,hogy bebizonyítsam mennyire szeretlek! ♥ A veled töltött idő,számomra nagyon sokat jelent. Remélem,hogy mindig mellettem leszel,Drága Csillag! Puszil: BOALPEZ”

Ledöbbentél. Nem tudtad ki az,és ez bosszantott,de egyben jól is esett,hiszen nem minden nap kap az ember ilyen cuki levelet. Összehívtad a fiúkat,de Zelo nem volt otthon.
A kanapéra álltál,így felkeltetted mindenki figyelmét,hiszen a fiúkat jobban érdekelte a levél tartalma,mint Te.
- Fiúk! Nem tudom ki az a humor madár,aki írogat nekem,de jobb lesz ha elmondjátok ki mit tud a levél szerzőjéről,hon létéről. –fontad mellkasod előtt össze karodat.
- Hidd el,hogy nem én voltam! –tette fel kezeit Himchan.
- Valahogy gondoltam,hiszen nem vagy annyira hülye,hogy a csajod miattam dobd. Akkor ki az? Yongguk? –néztél az előtted ülő fiúra,aki láthatóan élvezte,hogy forr benned a méreg.
- Hidd el,hogy pisisekkel nem kezdek ki! –mosolygott rád mindent tudóan.
- Fulladj meg Yongguk,fulladj meg. –grimaszoltál.
- Nem én voltam! –tette fel kezei YongJae.
- Akkor vagy Daehyun,vagy JongUp vagy Zelo. –mosolyogtál.
- Zelo! –vágta rá JongUp.
- A munka mellett esélye sincs velem foglalkozni. Meg egy taknyos zsiráf mit akarhat tőlem? –néztél JongUp-ra.
- Mit? Mit? Szerinted mit? Hát kapcsolatot te eszes! –fogta a fejét YongJae.
- Össze akarjátok hozni Zeloval,mikor én írtam a levelet? –emelte fel a hangját Daehyun.
- Te voltál? –pislogtál nagyokat.
Daehyun választ sem adva rohant el,és a fiúk bambán néztek rád. A napodat azzal töltötted,hogy megpróbáltál Daehyun-al beszélni,de nem engedte. Aztán abbahagytad a próbálkozást,és a szobádban a zenét üvöltetted. Aztán eljött az est. Hétvége van és az emberek többsége ilyenkor bulizik,míg Te csak otthon olvastál egy könyvet. Yongguk belépett szobád ajtaján kezében egy újabb levéllel. Se szó,se beszéd letette az éjjeli szekrényedre a kis borítékot,és kiment. A könyvet,egy nagy sóhaj közepette letetted a kezedből,majd az ágyon feljebb csúsztál,és hátad a háttámlának döntötted,s a borítékot kezdted el bontogatni. Vékony kis ujjaid gyorsan kiszabadították a papírost a boríték fogságából,s olvashattad is a neked címzett levelet.

 

„Kedves Mimi! J

A délelőttöd,halottam rosszul sült el,az én hibámból. Sajnálom. Remélem megbocsátasz nekem. Nem akartam rádharagítani Daehyun-t,de tudod milyen önfejű. Nos,tudom,hogy kíváncsi vagy ki lehetek. Ezért megmutatom magam. Gyere el a régi szórakozó helyre,ami a plázától nem messze van. Ott leszek a negyedik bokszban.

Puszil,ölel és vár: BOALPEZ!”

A levél olvasása után,a szíved eszeveszettül kalimpált. Elkezdtél felöltözni,valami normálisabb ruhába,mint egy melegítő és egy hatalmas póló. A hajad felkötötted,és lementél a nappaliba.
- Hová a séta Kisasszony? –halottad meg Zelo hangját.
- Parancsolsz? –fordultál meg tengelyed körül.
- Azt kérdeztem,hová mész!
- Ja..öhm..valahová! –nem jutott semmi értelmes kifogás az eszedbe.
- Elkísérhetlek? –nézett rád nagy szemekkel.
- Ott az asztalon egy halom papír,ami rád vár. Tudom,hogy segíteni akarsz,de neked munkáddal kell foglalkozni! –simogattad meg az előtted álló fiúnak a karját.
- Kérlek Mimi! –nézett le rád hatalmas szemekkel.
- Na jó,gyere! –mosolyogtál,és együtt elindultatok.
Zelo zsebre vágta a kezeit,és Te a pulcsid zsebébe rejtetted kis kacsód. Így mentetek a sötét utcán,amit csak az utca pislákoló lámpái világítottak meg. Végül,30 perces séta után,elérkeztetek a szórakozó helyre. Zelo elment mosdóba mert állítólagosan „fáj a feje”. Puszit adva arcára útjára engedted,s addig rendeltél két wiskeyt. Amikor a pultos kezedbe adta a poharakat benne a finom itókával a kezedben a negyedik bokszhoz mentél,ahol a kék kanapén nem más ült mint Zelo.
Nem tudtad eltalálni,hogy Ő az,vagy csak puszta heccből ült le oda. Letetted a fából készült körasztalra a két poharat,és Zelo mosolyogva elvette az egyiket és maga elé húzta. Helyet foglaltál vele szemben,és nem mertél ránézni. Félelmetes csend állt be közétek. Csak a zene szólt,amit a DJ zengetett,de sem Te,sem a „vendéged” nem szólalt meg. Kisvártatva Zelo bedobta a törölközőt. Felállt,majd kezed megfogva felállított,s az oszlopnak döntve tapadt ajkaidra. Ajkainak lágy és mámorba ejtő mozgása szívedet heves dobogtatásra idézte,s lábaid felmondták volna a szolgálatot eme csodás érzés miatt,de egy erős kar megtartott. Zelo keze a derekadon,míg a másik a Te kacsód keresi,s mikor megtalálja ujjaitokat összekulcsolja,s ajkait egy pillanatra sem elvéve a tiédtől. A levegő hiány pedig nagy úr,s közbeszólt. Zelo lassan elvált tőled,és Te csak pislogtál fel rá. Szóval Ő az. Zelo az,aki szeret,és szívét adja neked. Zelo elmosolyodott,ahogy látta meglepett,ámbár a csóktól kipirult arcod.
- Szóval Te voltál az. –nyögted ki nagy nehezen.
- Remélem nem okoztam csalódást Csillagom! –tűrte el szemedből a kóbor hajtincset.
- Sosem okoztál nekem fájdalmat! –ölelted meg szerelmed,és halottad fejedben szerelmed szívének heves dobogását. Elmosolyodtál és az egész estéteket egymásnak szántátok.

 

~Remélem Domi ez is tetszett! J És még egyszer elnézést,hogy ennyit várattalak >< Szörnyen érzem magam ez miatt >< Sorry Dongsaeng! ♥ ~